A magyarországi Hallgatói Önkormányzati Mozgalom történetének vázlata

(1848-1995)

 

Mottó: „Bár zord a harc, megéri a világ. / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

 

1848-ban fiatal értelmiségiek indították el a 1848-1849-es forradalmat. A szabadságjogokért szálltak síkra. 1848. április 9-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – azaz a Műegyetem – jogelődjének számító Ipartanoda diákjai is csatlakoztak a forradalomhoz. A diákok diákköveteléseket fogalmaztak meg 12 pontban. Követelték egyebek mellett a „szabad tanítás és tanulhatás" jogát és a független hallgatói képviseletet.

A második világháború után – 1945-ben – alakult meg az első MEFESZ. Első elnöke Jónás Pál volt. 1944-től a sztálini Szovjetunió vezetői tudatosan építették fel a Vörös Hadsereg által megszállt Közép-Európai térségben, így itthon is a szovjetmintájú totális diktatúrákat. 1950-ben a MEFESZ ellehetetlenült. Az állampárt, azaz az MDP, feloszlatta a MEFESZ-t –, egyúttal létrehozta a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t.

1953-ban meghalt Sztálin. 1955-ben kivonták a szovjet csapatokat Ausztriából. Az SZKP XX. kongresszusán Nyikita Hruscsov, az SZKP KB új első titkára elítélte Sztálin és a sztálini szovjetrendszer bűneit.

1956 tavaszán enyhülés volt érezhető. A beiratkozást követően megkezdődött a diákok között Szegeden a mozgolódás. A szegedi Diákklub lett az 1956-os Pilvax. A diákok mondták ki először, egymás között, szűk körben, amit mások nem mertek, ez volt a „szikra" –, elegük lett, valahogy így, „utáltuk azt, hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nem szabadon beszélnek".

1956. október 16-án, Szegeden, az Auditorium Maximumban összegyűltek a szegedi diákok, abban az előadóban –, ahol bölcsészettudományokat hallgatott József Attila és Radnóti Miklós. A gyűlést a DISZ hívta össze –, de a bölcsész- és joghallgatók vették át az irányítást. Lejtényi András és Tóth Imre. A gyűlést Kiss Tamás vezette le.

A diákok elhatározták, hogy az állampárt ifjúsági és diákszervezetétől, a DISZ-től független, önálló, demokratikusan szerveződő és működő diákszervezetet hoznak létre –, és ezt az új diákszervezetet a szegedi diákok Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, azaz MEFESZ-nek nevezték el. A diákok megállapodtak abban, hogy 1956. október 20-án ismét összegyűlnek, és elfogadják a MEFESZ SZMSZ-ét. A gyűlés ezt követően alakult át politikai tömeggyűléssé.

Ez a nap – október 16. – a Hallgatói Önkormányzatiság és az Egyetemi Autonómia napja ma is.

1956. október 17. és 19. között a diákok felsőoktatási intézményekben és az egyes karokon megtartották gyűléseiket és megválasztották a képviselőiket.

Szolcsányi Jánosakadémikus, egyetemi tanár beszámolója szerint „(…) az MDP Politikai Bizottsága is megvitatta a szegedi helyzetet, a megoldás kidolgozására Marosán Györgyöt akarták Szegedre elküldeni. Ő erre csak akkor vállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kap tűzparancsra. Gerő Ernő távollétében Ács Lajos, az MDP központi vezetőségének titkára nem járult hozzá a tűzparancs engedélyezéséhez (…)".

1956. október 20-án szakaszról szakaszra haladva, és végül egységes szerkezetben a szegedi diákok elfogadták a MEFESZ szervezeti és működési szabályzatát. Az 1956. október 20-i gyűlésen Perbíró József dékánhelyettes elnökölt. A diákok nem voltak egyedül. A gyűlésen részt vett a rektor és a dékán, több professzor is. A diákok megkeresésére a szegedi egyetem rektora, Baróti Dezső, akit 1957 tavaszán felmentett a pártállam, később börtönbüntetést kapott, így fogadta a diákok meghívását: „Természetesen ott leszek!". A Jogtudományi Kar dékánja hasonlóan fogalmazott „[gyerekek], ez megtiszteltetés számomra, természetesen ott leszek". Jelen volt a nagygyűlésen a Magyar Rádió, és megjöttek az üdvözlő táviratok.

A nagyelőadó zsúfolásig megtelt, Kiss Tamás visszaemlékezése szerint, „[az] Auditórium Maximumban (…) állni sem lehetett". A nagygyűlést kihangosították. Az egyetem épületét is nagy tömeg vette körül.

A diákok nyugat-európai nyelveket, nyugat-európai és angolszász irodalmat és bölcseletet akartak tanulni. A diákok követelték, hogy a Szegedi Egyetem c. lap az egyetemi és főiskolai diákok szabad sajtóorgánuma legyen, hogy a diákjóléti bizottságba küldendő tagokat a kari diákgyűlések szabadon válasszák meg, követelték a szabad elvi viták rendezésének jogát, hogy külföldi utazásokat szervezhessenek, keletre és nyugatra, 50%-os utazási kedvezményt követeltek a belföldi utazásokra. Kar- vagy képzés-specifikus volt – például – a gyógyszerész diákok doktori címről szóló követelése.

A diákok követelték továbbá, töröljék el a halálbüntetést politikai bűncselekmények esetén, követelték az egyetemi autonómiát, a diákoknak szuverén egyetemi polgárjogot követeltek. A követeléseket pontokba szedték. Kiss Tamás szavaival, „föllázadt az egyetemi ifjúság".

 

Romsics Ignác történész összegyűjtötte, csoportosította az 1956. októberi politikai tartalmú diákköveteléseket:

• A külpolitikai követelések között a diákok „elsősorban a szovjet-magyar kapcsolatok új, kölcsönösségi alapokra helyezését, (…) a külkereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozatalát, valamint a Pécs mellett feltárt uránium-kincs világpiaci értékesítését kívánták". A diákok követelték a szovjet csapatkivonást.
• „A diákok új kormányt akartak, Nagy Imre vezetésével, mielőbbi választásokat általános, titkos és egyenlő választójog alapján, és több párt részvételével. A sajtó-, a szólás- és a vallásszabadság ugyancsak szerepelt a követelések között."

A követelések „a felelősök, név szerint Rákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróság elé állításának szükségességét [is] hangsúlyozták".

• A gazdaság- és társadalompolitika körében a diákok a tervgazdálkodás újraszabályozását követelték; „[az] államosítások érvénytelenítése vagy a működő szövetkezetek felosztása nem szerepelt a pontok között".
• A diákok a nemzeti jelképekkel és nemzeti ünnepekkel kapcsolatban követelték, hogy a szovjetmintájú címert váltsa fel Kossuth-címer, „a Felvonulási téren magasodó hatalmas Sztálin-szobrot bontsák le, helyén az 1848-1849-es hősöknek és mártíroknak állítsanak emléket", ill. március 15. legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap.

 

A szegedi diákok követeléseinek híre futótűzként terjedt az országban. Sorra alakultak meg a MEFESZ egyetemi és főiskolai szervezetei. A szegedi diákok 1956. október 17-én és 18-án közzétették a Diáktestvéreinkc. írásbeli felhívást, majd küldötteik személyesen is ellátogattak valamennyi egyetemi és főiskolai központba.

A szegedi választott diákküldöttek segítséget és pénzbeli támogatást kaptak a rektoraiktól és a dékánjaiktól. A legtöbb nagygyűlést a DISZ és az egyetemi vagy főiskolai pártbizottság hívta össze –, de a helyi DISZ és a pártbizottsági vezetők már nem voltak képesek kézben tartani az eseményeket a DISZ és a pártbizottság által összehívott nagygyűlések mind MEFESZ alakuló gyűlésekké alakultak át. A szegedi diákküldöttek pedig részt vettek ezeken a nagygyűléseken; ismertették a fenti követeléseket és a MEFESZ SZMSZ-ét.

Megalakult a MEFESZ 1956. október 21-én Sopronban és Veszprémben, 1956. október 22-én Pécsen és Gödöllőn – egy este 7-től éjfélig tartó gyűlésen –, Debrecenben és Budapesten (a Műegyetem Hess András téri kollégiumában meg a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán), 1956. október 23-án Mosonmagyaróváron, a Mezőgazdasági Akadémián. A diákok az egyetemi és főiskolai központokban kimondták, „igen, akkor mi kiválunk a DISZ-ből és mi is MEFESZ-t alakítunk meg".

A diákok az ország egyetemein és főiskoláin egy emberként csatlakoztak a MEFESZ-hez. A MEFESZ szó „jelszó" lett. A MEFESZ „volt az a szervezet (…), amelyiket nem a központi hatalom hozott létre, (…) hanem egy spontán alulról jövő dolog, amit magunk alakítottunk ki és mi magunk találtuk ki, hogy ezt hogyan is csináljuk".

Az 1956. október 22-i műegyetemi nagygyűlésen – a mai „K" épület aulájában – Kiss Tamás volt a szegedi diákküldött. Kiss Tamás beszámolt az 1956. október 16-i és az azt követő 20-i szegedi eseményekről, bemutatta a MEFESZ-t, és ismertette a szegedi diákok követeléseit. Ő volt az, aki e – ma már méltán állíthatjuk – történelmi jelentőségű szavakat mondta: „Hozom a szegedi egyetemisták üzenetét, hozom a Szegeden tanuló lengyel diákok üzenetét is! Nektek itt hazudnak! Lengyelországban most söpör végig a szabadság szele…"

„Zigány Ferenc, az ábrázoló geometria legendás professzora [aznap éjjel, 1956. október 22-én] vörös párttagkönyvét a [műegyetemi] pártiroda zárt ajtaja alatt becsúsztatta, megjegyezve a mellette állóknak: Na, kollégák, erre már nem lesz szükség!"

Várallyay Gyula így emlékezik a másnap, 1956. október 23-ra, „Cholnoky Tibor rektor mechanikaórát tartott mérnökhallgatóknak reggel tíz órakor. Az óra végén könnyes szemmel vett át egy csokor virágot (…) és féltő hangon intette a diákokat: Nagyon vigyázzanak, fiúk! A gépészkaron Mutnyánszky [Ádám] professzor megszakította utolsó óráját és elbocsátotta a diákokat: Menjetek, fiaim! Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint a mechanikaóra."

Danner János 1956. november 1-jén halt mártírhalált a „K" épület előtt, az ÁVH agyonlőtte, összekötő volt Marián István mellett, tagja a műegyetemi Forradalmi Diákbizottságnak. Ő volt egyes szerzők szerint, aki Nagy Imrének – vagy ahogy ők nevezték, Imre bácsinak – azt javasolta, lépjen ki a Varsói Szerződésből és kérjen segítséget az Egyesült Nemzetektől. 1956 „egy új embertípust [teremtett meg], önzetlen, segítőkész és felelősséget vállaló [embert] (…) [az] október végi, november eleji napok hangulatát leírni nem lehet, az érzést, hogy kezünkbe vehettük az ország sorsának alakítását, így a saját jövőnkét is".

Az elbukott 1956-os szabadságharcot követően 8.000 diák hagyta el az országot. Az 1950-es években a felsőoktatásban 30-40.000 diák tanult. A diákok több mint 20%-a kivándorolt –, a legtöbben az USA-ba és az NSZK-ba. 1957 tavaszán a kivándorolt diákok megalapították a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét (Union of Free Hungarian Students vagy UFHS). Az UFHS alakuló Közgyűlésén hangzott el Jankó Béla „Emlékezés október 23-ára" című, később nyomtatásban is megjelent beszéde.

A külföldre szakadt diákok elkötelezettségének és meg nem alkuvó munkájának is köszönhető – különbizottság tagjai által egyhangúan meghozott jelentés alapján meghozott – az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XI. ülésszakán, 1957. szeptember 14-én, bizottsághoz történő utalás nélkül elfogadott 1133 (XI) Közgyűlési határozat. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése ebben a határozatban „spontán" népfelkelésként értékeli az 1956. októberi, novemberi magyarországi eseményeket, továbbá elítéli a szovjet agressziót.

A Kádár-rendszer liberális abortuszpolitikáját az UFHS Közgyűlése határozatban utasította el.

Az UFHS 1967-ig működött.

Az 1980-as évek közepén az Országgyűlés elfogadta az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt. A törvény elfogadása után megszűnt a KISZ „monopóliuma". Létrejöhettek az első hallgatói önkormányzatok. A hallgatók részt vehettek az egyetemi és főiskolai tanácsok munkájában. A hallgatók, a hallgatók közösségei jogokat szereztek, de a jogok érvényesítése akadályokba ütközött.

1988-ban az Országos Felsőoktatási Ifjúsági – vagy Diák – Parlament kudarccal végződött. A szegedi diákok sztrájkot hirdettek; egyetemi autonómiát, tanszabadságot követeltek. A pesti és a szegedi bölcsészhallgatók, a diákok elhatározták, hogy független diákszervezetet hoznak létre –, a diáksztrájk 1988. november 23-án és 24-én országos méretet öltött. Ez volt 1956 után az első nem az állam által szervezett országos megmozdulás. A hallgatói képviselők – szemben az akkori KISZ és a kibontakozóban lévő FIDESZ vezetőivel – szakmapolitikai szempontok szerint tekintettek a felsőoktatásra.

Az egyetemi és főiskolai diákság helytállása hozzájárult a vérontás nélküli rendszerváltáshoz. A hallgatók képviselőit mind a Kormány, a Pozsgay Imre vezette szakminisztérium, mind a felsőoktatási szervezetek, például a Rektori Konferencia is teljes jogú partnerként kezelte. Ez Fábri György szerint a „kemény fellépés"-re és az „elkészített [szakmai] anyagok tartalmi értékei"-re vezethető vissza.

1989. május 6-án, az Eötvös Lóránd TudományegyetemBölcsészettudományi Karán a diákok megalapították az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetséget. 1989. szeptember 25-én hivatalosan is bejegyzésre került az OFÉSZ. 1989. december 6-án, Sződligeten elfogadták az OFÉSZ Alapszabályát.

Az ifjúsági és „felsőoktatási közélet"-ben az OFÉSZ, a HÖOK jogelődje kezdettől fogva jelen van. A szakmapolitikai javaslataival az OFÉSZ tevékeny részese volt a hazai felsőoktatás 1990-es évek elején történt megújításának. A diákok bátran felvállalták – például az első és a második tandíj-vita során – a szakminisztériummal való ütközést.

1991. május 8-án kezdődött meg az első hazai felsőoktatásról szóló törvényjavaslat társadalmi vitája. Az OFÉSZ a törvényjavaslatot hivatalosan véleményezte. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény volt a „magyar történelem és magyar közjog első" felsőoktatási törvénye. A törvény nem nevesítette az OFÉSZ-t.

1992-ben a diákokat sújtó felsőoktatási tandíj bevezetését határozta el a Kormány. Az OFÉSZ világossá tette álláspontja az első tandíj-vita során, „törvényi biztosítékok nélkül az OFÉSZ nem fogadja el a családok költségvetését súlyosan érintő tandíjrendszert".

A szakminisztériummal megakadtak a tárgyalások. 1992. december 1-jén az egész országban tüntettek a diákok; végül 1992. december 7-én a Kormány és az OFÉSZ megállapodást kötött a tandíjról.

1994 óta az OFÉSZ, a HÖOK jogelődje, rendes tagot ad az 1994 februárjában megalakult Felsőoktatási Tudományos Tanácsba; ebben az évben az OFÉSZ a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége nevet vette fel.

Az 1994-ben hivatalba lépett Kormány új tandíj bevezetése mellett döntött. 1995. március 12-én a Kormány elfogadta a Bokros-csomagot. A HÖKOSZ 1995. március 17-i rendkívüli Közgyűlésén a diáktüntetés mellett döntött. 1995. március 22-én volt az első tüntetés. A diáktüntetéseket tárgyalások követték.

A Kormány elfogadta afelsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Kormányrendeletet. 1995 nyarán megkezdődött az őszi diákmegmozdulások előkészítése. 1995. szeptember 25. és 1995. október 5. között országszerte diáktüntetések és más diákmegmozdulások voltak. 1995. október 4-én éjjel többtízezer diák tüntetett az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Lajos téren. 1995. október 5-én megszületett a megállapodás a Kormány és a HÖKOSZ között. A megállapodás heves vitákat váltott ki. Szabó László HÖKOSZ elnök 1995 októbere végén lemondott. 1996-ban a HÖKOSZ nevet változtatott. Az új név: Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája – azaz HÖOK.

Az első tüntetés 2006. szeptember 16-án volt Szegeden. 2007-ben szeptember 5-én Szegeden, 10-én Békéscsabán, 12-én Szarvason és Gyulán, 19-én Debrecenben és Nyíregyházán, 20-án Kecskeméten, 25-én Dunaújvárosban és Veszprémben (ez utóbbi különösen is kedves számomra, itt ugyanis a HÖOK szónoka én voltam), 26-án Miskolcon és Egerben, október 2-án Pécsen és 17-én, ahogy azt az anyagban szerepeltettük, Budapesten volt diáktüntetés, demonstráció a tandíj ellen.

 

(forrás: Teleki László, A hazai felsőoktatási igazgatás a bolognai célok és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatának fényében (diplomamunka), PPKE JÁK, Bp. 2010, 101-108. old.)